5.1. Hogyan osztják fel a vagyont (dologi jogok)?

Ha nincs ellenkező megállapodás, akkor a vagyonelkülönítés alapelve válásig fennmarad (az előzetes megállapodásról, amely a válás esetén lép hatályba, lásd a 3.1 pontot). A házastársak a napi használatú házassági vagyont és a közös megtakarításokat megállapodás vagy a bírósághoz – a válás véglegesítésétől számított egy éven belül – benyújtott kérvény útján oszthatják fel (§§ 85, 95 EheG).
A felosztás tárgyát a napi használatú házassági vagyon és a közös megtakarítások képezik (§ 81 Abs 1 EheG). A „napi használatú házassági vagyon” azokat a fizikai dolgokat jelenti, amelyet mindkét házastárs használt a házassági együttélés során (§ 81 para 2 EheG). Ez tartalmazza a közös lakást és a háztartáshoz tartozó ingóságokat is. Jogok is részét képezhetik a napi használatú házassági vagyonnak (pl. ingatlanokon fennálló dologi jogok) (§ 86 para 1 EheG). A „közös megtakarítások” olyan megtakarítások vagy eszközök, amelyeket a házastársak a házassági együttélés során halmoztak fel és céljuk általában a „pénzzé tétel” (§ 81 para 3 EheG).
A felosztásnak nem képezik részét az olyan javak, amelyeket az egyik házastárs hozott magával a házasságba, halál következtében szerzett, vagy amelyet ajándékként kapott harmadik személytől, javak, amelyek kizárólag az egyik házastárs személyes használati tárgyát képezik vagy a munkájához kellenek, illetve olyan javak, amelyek egy vállalathoz tartoznak vagy egy vállalat részvényei, amennyiben azok nem kizárólag befektetési célúak (§ 82 EheG). A közös lakásnak és a háztartáshoz tartozó ingóságoknak a felosztás részét kell képezniük – akkor is, ha azt az egyik házastárs hozta a házasságba, örökölte vagy ajándékként kapta –, amennyiben a házastársak erről megállapodnak, ha a másik házastárs az életszükségleteinek biztosításához azok folyamatos használatától függ vagy ha egy közös gyermeknek alapvető szüksége van annak folyamatos használatára (§ 82 para 2 EheG). A közös lakás a házastársak megállapodásával kizárható a § 82 para 2 szerinti vagyonfelosztásból (§ 87 para 1 EheG). 
A felosztás tárgyát képező ingatlant egyenlő részben kell felosztani. Ennek során figyelembe kell venni a gyermekek jólétét, illetve azt, hogy az egyes házastársak milyen minőségben és mértékben járultak hozzá az ingatlan megszerzéséhez (§ 83 para 1 EheG).

Amennyiben a házastársak házassági szerződést kötöttek, és a vagyonegyesülésbe tartozó javakra nem vonatkozik a §§ 81et seq EheG szerinti felosztás, akkor egyéb megállapodás hiányában a házassági szerződés sorsa a házastársak válásra vonatkozó vétkességétől függ. Ha a két fél egyaránt felelős a válásért, akkor mindkét házastárs azt kapja meg, amit a házasságba vitt. Ha az egyik házastárs vétkessége súlyosabb, akkor a másik fél választhat, hogy érvénytelenítsék a házassági szerződést vagy 50-50% arányban történjen a felosztás, ugyanúgy mint az egyik fél halála esetén (§ 1266 ABGB). Az öröklési szerződéssel létrehozott jog érintetlen marad a vétlen házastárs javára (§ 1266 ABGB).

5.2. Ki a felelős a meglévő adósságért a válást/különválást követően?

A napi használatú házassági vagyonhoz, a közös megtakarításokhoz, illetve a házas élet kiadásaihoz szorosan kapcsolódó adósság mértékét a felosztás során meg kell állapítani (§ 81 para 1 EheG) (§ 83 para 1 EheG). Amennyiben erről a házastársak között nincsen megállapodás, a bíróság határozhatja meg, hogy melyik házas fél köteles az adósság megfizetésére (§ 92 EheG).

5.3. Tarthat-e igényt az egyik házastárs vagyonkiegyenlítésre (nincs vagyonfelosztás, helyette az egyik fél pénzben egyenlíti ki a vagyon felének ellenértékét)?

A felosztásnak elsősorban a javak szétosztása révén kell megtörténnie. A bíróság csak akkor rendelhet el vagyonkiegyenlítést a hátrányt szenvedő házastárs javára, ha ilyen módon lehetetlen az igazságos vagyonfelosztás (§ 94 para 1 EheG).

Print this topic

back to top